Szilveszter

Hát nem tudom, ki ,hogy van vele, de én itthon ülök! :D
Mások buliznak, isznak (én még azt se ><),esetleg hánynak. Ha már hánynak, akkor egy kis versike!:

Ma befogsz rugni mint az szamár
holnap olyan leszel mint lajhár,
 sarokba is csak azért fogsz álni,

hogy kapaszkodva tudjál hányni!

Na szóval, igen, remélem röhögtetek egy jót! :D

Kiskutyám fekszik a lábam alatt, mert fél a tüzijátéktól. Egyem a zuzáját. :(

Uncsitesóm agyon etetett virslivel még így szilveszter előtt, most meg ehetek újra ><, életemben nem ettem még egy hét alatt ennyi virslit!

Egy kanál lencse senkinek sem árt!

Éjfél előtt tessék fogadalmat tenni, s azt az új évben betartani!

Nem lett hosszú ez a bejegyzés, ami tőlem szokatlan, de ettől függetlenül B.Ú.É.K. minden kedves olvasónak!!!

Művészet

Sziasztok. Igen, megint itt vagyok. És most egy művészetekről szóló bejegyzést hoztam nektek. Igazából hozzám csak a rajz része áll „közel”, de azért megpróbálok mindenről írni pár szót. Ugye vannak olyan emberek, akik kicsiben és vannak olyanok is akik nagyba gondolkodnak. Szerintem mindegyik lehet szép, nem számít, hogy nagy vagy kicsi. Számomra a tetoválók is nagy művészek, hisz ahhoz, hogy az legyen a bőrünkön, amit szeretnénk, rengeteg munka és rendkívül nagy tehetség kell tőlük. Én azokat is tisztelem, ilyen szempontból, akik valamilyen szép tárgyat vagy ehhez hasonlókat készítenek el. Szeretem a szép rajzokat és köztük az olyanokat, amelyekben nagy a fantázia. Imádom a graffitiket, persze csak akkor, ha igényesen vannak elkészítve. Az én álláspontom szerint a művészet egy teljesen jó kifejező eszköz. Ehelyett sokan a sablon stílusokat válasszák, mint a páwát, a swaget és az ehhez hasonlókat, amiket a magyarok is sikeresen átvettek, de ez mindegy ez a bejegyzés nem erről szól. Nem tudom, hogy vagytok vele, de én imádom a MŰVÉSZETETT!! :33

Nagyon szépen rajzol :3                                            

Karácsony

Hamarosan karácsony!! És én ennek kifejezettem örülök. Imádom a karácsonyfa illatát, a gyertyák elképesztően szép lángját, a hó hidegségét és a mindenféle karácsonyi illatott, mint például a vanília vagy a fahéj. ^^ Huu, most nagyon felpörögtem. Na, de mindegy ez most egy ilyen bejegyzésem lesz. Sajnos most nincs hó, pedig olyan jó volt tavaly. Mindig mikor mentem haza láttam a hóembereket, amiket a kisgyerekek építettek és az olyan aranyos volt. *__* Nekem alapvetően a kedvenc évszakom a tél. Nem tudom miért, talán azért, mert ilyenkor születtem, ki tudja. Mostanában rákattantam a karácsonyi ruhákra, mint például egy szarvasos pulcsi, vagy gatya. :3

Na és persze a télben a szerelmes lelkek imádnak a fagyöngy vagy éppen a szakadó hó alatt csókolózni. Ez nem célzás voooolt….. Nem tudom, hogy olvassa-e az illető. ;) Az illető lány, senki ne ijedjen meg, nem akarok pasit. És mielőtt valaki félre értené nem vagyok ferdehajlamú sem, csak a szívem még nem az igazi. ˘o˘ 

Na és az új év hallatán mindenki megijed. Talán nem kéne, hisz mindig lesz egy új év, új lehetőségek vagy éppen új ismerősök. Én csak azért nem szeretnék új évet, mert akkor lesz a ballagás, amit nem várok és persze a felvételi is, amitől egyszerűen rettegek. Na, de mindegy vissza a karácsonyhoz. Én szeretem, amikor a család csak úgy leül a karácsonyfa mellé és beszélget, mert az olyan meghitt. Ahogy a karácsonyfán csillognak-villognak a díszek.. *3* IMÁDOM!! Tényleg ez az év legszebb időszaka. <33 

Bakancslista

Nem, nem a filmről van szó, bár nagyban függ tőle ez a bejegyzés.
Egészen kicsi korom óta foglalkoztat a gondolat, mi történik azokkal, akik elmennek.
"-Miért nem megyünk többet a Dédihez?"-kérdeztem 4-5 éves fejjel. Imádtam a dédimamámat, rengeteget jártunk hozzá, amikor kicsi voltam, sok mindenre emlékszek még. Nem tudom miben halt meg. Csak, azt tudom, hogy elment és, ott talán jobb neki.

Mindig is féltem a haláltól. mi a garancia arra, hogy holnap nem halok meg? Vagy akár még ma? Hiába, tudom, hogy egyszer eljön, még nem sikerült megbékélnem a gondolattal.
Mi lesz velem, ha meghalok? Gondolni fognak rám a szeretteim? Esetleg találkozok már rég elment szeretteimmel majd ott fönt? Tényleg van pokol és menny? Miben fogok meghalni? Milyen körülmények között? Álmomban? Balesetben? Ezek azok a dolgok, amiket senki nem tud.
Nem tudom, hogy már éltem-e vagy még nem, de Anya sokat volt kint Németországban. Egy családnál dolgozott, de inkább volt ő is családtag mint alkalmazott. A barátnője és egyben a főnöke autóbalesetben súlyosan megsérült. (Nem tudom a következő részből mennyi az igazság, de én így hallottam.) Az orvosok nem tudták megmenteni, meghalt. Amikor Anyáékat beengedték hozzá a fia az ágy mellett sírt, és könyörgött neki, hogy jöjjön vissza... Felébredt. Azt mondta, ő nem akart visszajönni. Angyalokkal pezsgőzött felhőkön ülve, de hallotta, ahogy a fia sír. Szép történet. De vajon igaz? Ha meghalok én is odakerülök? Fogok érezni valamit? Fogok látni dolgokat? Én szeretek beszélni! Kivel fogok beszélgetni?!
És, mivan, ha valaki előbb megy el mint én? Pont egy éve ezen a napon talán ilyen óratájt álombasírtam magam, mert valaki olyan ment el, akinek nem kellett volna. Még nagyon nem. És nem magától ment el.
Bakancslistát írni nem egy rossz ötlet. Sorbaszedhetem mit akarok megtenni mielőtt eltűnnék.
-Eljutni Japánba.
-Londoni városnézés.
-Egy olyan társat találni, akinek mondhatom azt, "veled még az öregedést is elviselem".
-Sikeres munka.
-Egy gyerek.
-Beszerezni az összes Naruto mangát.
-Jó sok Grenma koncerten akarok részt venni!
-Talán kiadatni egy könyvem.
Ez egy olyan dolog, hogy nem tudhatod mikor jön. 
Olvastam, hogy amelyik ember úgy hal meg, hogy valamit nem tudott befejezni, esetleg erőszak álltal, az nem jut át a... tudjuk hova és két világ közt ragad, amíg nem tudja teljesíteni célját.
Az emberek többsége nem akar meghalni. Mégis, egyszer eljön a pillanat, amikor el kell menni, hogy valaki megszülethessen...

Vöri láz!

Gyógyíthatatlan vörös szindrómában szenvedek!
De komolyan mondom! miért nem léteznek vörös (nálam vörös az a vérvöröst jelenti) pasik?? Pedig olyan sexy-n néznek ki! Ha meg pluszba még zöld a szemük, akkor be is ájulok értük! Hát de most nem cuki? *-* 

Különös, hogy minden animéből a vörös lesz a kedvencem. Nem mindig, de legtöbbször igen.
Ott van például:

• Gaara (Naruto)
• Mikoto (K)
• Rayne (Neo Angelique Abyss)
• Castiel (Amour Suchré)
• Yusuke (Brothers Conlfict)
• Klein (Sword Art Online)
• Renji (Bleach)

Hadd ne soroljam tovább.

Megfigyeltem még, hogy a vörös hajúaknak mindig "keményebb" a személyisége, kinézete, nehezen törnek meg.

Ééés... Nem, nincs ész, sexy-k és pont.

The Cabin in the Woods

Nemrégiben megnéztük hárman (én, stefi, zsófi) ezt a filmet és nekem nagyon bejött. Igaz van pár aprócska hibája, de melyik filmnek nincs.? 

A történet alapjáraton egy baráti társaságról szól, akik elmennek kikapcsolódni egy nyaraló féleségbe. Minden szép és jó, amíg a néző rá nem jön mi folyik a háttérben. Megfigyelik őket, a házat, a tópartot, az erdőt, mindent. A történet nem úgy van, hogy csak odadobják eléd, hanem te is ugyanolyan tájékozatlan vagy, mint a szereplők. A film közben én meglepően sokat agyaltam azon, hogy ez miért van így vagy azon, hogy éppen mi történt és miért. A vége nem a legjobb, és nincs is nagyon sok értelme, de nekem attól tetszett. Olyan, mint az Outlast. Aki kijátszotta az tudja mi a vége.

Ugye már mondtam, hogy van pár baki a filmben. Mi, vagyis Zsófi kettőt vett észre. Nem írom le, de kíváncsi lennék, hogy ezek kiknek tűnnek fel.:)

Nekem személy szerint Marti a kedvenc szereplőm. <33 Imádom. ^^ MARTI THE BEST!!:D

Na, de ennyi elég a spoilerezésből, bővebb információkért ott a film. ;)

Höri Łife

Halihó!

Van, hogy nem könnyű álmok nélkül felnőni. Kinek nincsenek álmai? Minden gyermek, kamasz, sőt felnőtt is álmodozik. A mai világban már kevés az ábrándozó ember, mivel minden időnket elveszik a technikai vagy épp másmilyen dolgok mögé.
Nem késő álmodozni, csak a kezünkbe kell venni a saját életünket és sorsunkat, majd összerakni az álmaink elérésével. Majd mindenki elkezd járni egy úton, ami életünk egy szakaszát foglya kísérni.

Oké, a napokban túlságosan rányomta a pecsétemet a szívemre, hogy találkoztam a nyílt napon Kolossal. Miért pont vele kellett találkoznom? Már vagy négy hónapja - pontosan négy hónapja! -, hogy nem beszéltünk egy árva szót sem! Én vagyok a hibás, amiért túl sokat szerettem volna tőle. Mindennapi ölelés? Ez most komoly? Én vagy nem voltam normális, vagy elvette az eszemet a szerelem, amit nevezhetünk elsőnek, mert igen. Igen, Kolos az első szerelmem, akitől nem tudok egykönnyen megválni. Legszívesebben dobnám a szemetesbe testestül, lelkestül, mindenestül. Mindegy, a lényeg nem is beszéltünk, bár ő meg volt lepve, hogy a nyílt napon lát, míg én tudtam, hogy megy abba az iskolába, csak azt nem, hogy egy napon. Mindegy, nem vagyunk mi puszipajtások, hogy mindent megbeszéljünk. Sőt. Kettőnk közül én vagyok a nehezebb érzelmi skálával, mert ő míg rábólintott a legyünk csak barátok határra, addig én még mindig viszonzatlan szerelemmel élek vissza. És én vetettem fel, hogy legyünk csak barátok...
Mindegy, Kolosról ennyit, majd egy hosszabb bejegyzésben beszélek erről a témáról is.

De értem sem kell aggódni, van még nekem annyi szeretőm meg férjem, hogy kész háremem létezik. ˇˇ *szerény*
Ő - a képen - Zelo, a B. A. P zenésze, aki japán vagy koreai. Aki esetleg elítél, amiért ilyen zenéket hallgatok, az menjen melegebb éghajlatra, ameddig szépen kérem. ˇˇ Na, drága szerelmembe akkor estem bele, mikor egyik barátnőm, Edina Onee-chan ajánlotta az egyik zenéjüket. Lassacskán beleszerettem a bandába, majd Zeloba is. Bár Pankának is sokat köszönhetek, mert skype profilképként betenni nem semmi! :)
Hörcsögökkel teli szép álmokat, járjon a mókuskereketek, mert holnap P É N T E K! ~

Höri :3

Hörimöri

Halihó!

Hörcsög újra itt, szóval had írjak.
A nap eseményei lassan telnek - lassabban, mint az őszi szünet. Egy-egy óra, tán még a negyvenöt percet is túllépi, annyira időhiányos vagyok. Mellesleg tegnap esett az eső, aminek örültem, mert végre jó levegő köszöntött be és ez azt jelenti: itt van az igazi ősz.
Essen szó pár szóban arról, hogy milyen egy aranyos kis hörcsög. *-* Édi kis pofazacskóikba tömködik az ételüket, majd mint a mozgó fogaskerekek, mozog a szája. De olyan ennivaló egy jószág, hogy nem lehet vele betelni! Had meséljem el én drága nevem születését. ˇˇ

Őszi szünet, szerda, Timi hous

Maradjunk az esti történéseknél. Gondolom ismeritek a tömjünk a szánkba minél több mályvacukrot, és mindegyiknél próbáljunk meg kimondani egy szót, amit egészen addig ismételgetünk, ameddig a szánkba belebírunk tenni a mályvacukorból. Oké, mivel nagy videó-vadászok vagyunk, hát luckeY segítségével kezdtünk neki a játéknak. Mindegy milyen cukrot használtok hozzá, a lényeg, hogy az a habos cukor legyen, amit könnyen belehet tenni a szádba. Mi Hupikék Törpikéket vettünk, Timi kérésére. :) Én, mivel szívesen vágok el az ollóval dolgokat, így felkockáztam az aprócska törpöket. Á, cseppet sem volt élvezetes mindet fölaprítani. Olyan voltam, mint Hókuszpók, aki rátalált Apraja-falvára, a Google Maps segítségével. :D
Na, itt vette kezdetét a játék. Bevettem a cukrot, mivel a szerencsém forgandó, így első lehettem kettőnk közül. Timi a telefonjával készített róla videót. És igen. A szó, amit minden cukorbevételnél ismételgettem a hörcsög lett. :D Így leírva nem annyira élvezetes és vicces, de ott akkor az volt, mert pirosra röhögtük a fejünket. Bár Timi a Ráma szóval nagyobb sikert aratott és persze a nagyobb pontszámmal - igen, a játékban pontozni is kell. Egyszer, akinek van egy unalmas estéje, vagy csak nincs mit kitalálnia a barátaival, az ragadjon meg egy zacskó cukrot, vagy menjen el a boltba venni - mi az utóbbinál kötöttünk ki -, azok játszanak minél viccesebb és hosszabb ideig ezzel, vegyétek fel akár videóra, de meg ne fulladjatok! ;)

Köszönöm, aki ma is engem olvasott.

Höri :3

Irodalom órán alkottam

Mármint nem valamiféle rajzot, hanem úgy általánosságba, történést.
De kezdjük az elején! Mai órarendünk: tesi,irodalom,biosz,matek,töri.
Tesi előtt ülünk a lány-öltözőbe, várjuk, hogy valamennyire száradjunk (ugyanis szakadt az eső egész nap és bőrig áztunk, mert az osztály többsége gyalog jár suliba), a többiek elkezdenek beszélgetni, hogy ki csinálta meg az irodalom házit. Há na bakker nekem leesik, hogy nem írtam házit, csak verset tanultam.(Amúgy szoktam házit írni, de a szünet hevében elfelejtettem.) Fordulok az örök megoldáshoz:
-Timike te megcsináltad?
-Meg, de nem az Ugarral írtam, hanem a Föl-földobottal.
Fordulok tovább az osztályunk legokosabb tagjához:
-Kata megcsináltad?
-Meg.
-Tudod, hogy én mennyire szeretlek?-Kata mosolyog-Elkérhetem a füzeted?
Odaadta a füzetet én lemásoltam.
Második óra, irodalom:
-Jólvan, akkor szeretnék hallani pár fogalmazást, mondjuk a Dominikét...-Csak ne én-és a Zsófiét.-szólalt fel kedves magyartanárunk és egyben osztályfőnökünk. (Amúgy ja, pont engem kellett felszólítani, mert én ilyen csodás fogalmazásokat szoktam írni! Meg egoista vagyok nem kell mondani.)
Jóvan', nincs hiba, a Katáét úgyse kérdezi.
-Természetesen beszedem a füzeteket.-Na most már nagyobb a hiba.
Katával összenéztünk. Közben felállt a fél osztály, hogy nem csináltak házit, természetesen Dominik is.
-Jólvan, akkor a Dominik helyett mondjuk a... Kata!- Na itt csak reménykedni mertem, hogy a másik Katát szólította fel, de nem. Páran már elkezdtek nevetni.
-Zsófi-fordult felém suttogva Kata (akiről leírtam a fogalmazást).-szó szerint másoltad le?
-Ühüm.-bólogattam.
-Na Zsófi, akkor olvasd.-szólt közbe kedves osztályfőnökünk.
Felolvastam. (Csöppet vert a víz, úgyhogy olyan nyögve-nyelősen.)
-Ahaaa... Jó.-bólogatott az of.- Hány netes oldalt néztél meg?
Nem tudtam mit válaszolni, ezért felálltam:
-Kata néni (ja, az of. is Kata :DDD) elnézést kérek, de én a Katáról másoltam le szünetben.
Amúgy osztályfőnökünkön mostanában mindig van sál, és amikor ilyen szituáció van azt húzza az arca elé és úgy nevet. Há' mákom volt, hogy nevetett és nem akadt ki!
-Zsófi! Ezt nem mondjátok komolyan! Akkor azért néztél olyan riadtan, amikor felszólítottam a Katát!- Ekkor úgy mellékesen már az egész osztály röhögött.- És akkor a Melissza is azért röhögött úgy a semmin, mármint nekem semmin!
Végülis nem kaptam egyest. Volt házim! De holnap reggel nyolcra le kell adnom a füzetem, a többiekkel együtt, akik nem csináltak házit.

Anime ajánló: Sword Art Online (SAO)

Részemről ez az anime hibátlan!
 Csodálatos a kidolgozása, még egy jelentéktelen ember arca is ki van dolgozva, aki meg sem szólal, csak a háttérben mozog, lehet, hogy nem annyira mint mondjuk Kirito-nak vagy Asuna-nak, de ki van dolgozva.
A tájakról meg ne is beszéljünk!

A történet lényege, hogy már 2022ben vagyunk (a sorozat elején), ekkor a videójáték már úgy működik, hogy van egy sisak, amit csatlakoztatnak a gépre, felveszik ezzel belépnek a játékba, és gyakorlaitlag beleteleportálnak a játékba. A játékól szabadon, kedvükre kiléphetnek... általában.
A SAO (Sword Art Online) esetében ez nem így van. Kirito és Klein már az első részben felfedezik, hogy nincs "Kilépés"-gomb a játékos panelen. Aztán a játékmester ezt be is jelenti, a játékokosok felveszik való világi alakjukat és élik a mindennapjaikat a SAO világában... Még, ha ilyen egyszerű lenne! Ugyanis, hogy feljebb jussanak a játékban harcolni kell, és a harc életpont vesztéssel jár, és mivel nincs kilépés interakció, aki a játékban meghal, az a valóságban is meghal.
A SAO innen kapta a "gyilkos játék" elnevezést.
Két évig tart ez a játék, ezalatt rengeteg ember hal meg, harcban, öngyilkosságban, mások áldozata ként. Végül Kirito legyőzi a játékmestert, ennek következményeként a játék véget ér és bár meghal, jutalomként tovább élhet és felébred a való világban.

És akkor minden happy örülünk a fejünknek! Vagy nem. A SAO résztvevőinek nagy része nem ébred fel. És még valaki és ez a valaki bizony Asuna.
Asuna és Kirito sok időt töltöttek együtt a SAO világában, össze is házasodtak, és úgy egyeztek meg, hogyha vége a játéknak, akkor a valóságban is találkoznak és ott is együtt lesznek, de mivel Asuna nem ébredt fel, ez így nem következhetett be.
Kirito minden egyes nap bemegy hozzá a kórházba. (Ugyanis, a SAO játékosait kórházba szállították és infúzión voltak a két év alatt.) Egy nap Asuna apját és egy másik öltönyös férfit is bent talál a kórteremben. Az apa elmegy, de az öltönyös férfi ottmarad. Kiderül, hogy ő Asuna vőlegénye és, hogy úgy fognak összeházasodni, hogy Asuna mégcsak magánál sincs!
 Kirito továbbra is találkozik néhány SAO játékossal, köztük Egil-lel. Ő mutat neki egy képet egy bizonyos ALO nevű játékból, a képen Asunai Asunát
Ebbe a játékba pedig nem más mint Asuna vőlegénye kényszerítette bele a lányt, és ott is bezárva tartja.
 Kirito találkozik egy Leafa nevű lánnyal, aki segít neki leküzdeni az akadályokat. Már a Világfa lábánál járnak, amikoris Kirito elszólja magát Asunáról.


Leafa belegondol, hogy a való életben a bátyja is ismer egy Asuna nevű lányt és ekkor esik le neki, hogy Kirito végülis az ő bátyja. Kisebb konfliktus adódik a két testvér között, hiszen Sugu (játékos nevén:Leafa) szerelmes a bátyjába, de tudja, hogy a bátyja nem fogja viszonozni érzéseit, mert ő Asunát szereti, ezért próbál beleszeretni az ALOban megismert Kirito nevű fiúba, és sikerül is neki, de teljesen összetör, amikor rájön, hogy Kirito a bátyja így ez is veszett.
Ennek ellenére mégis segít neki kiszabídítani Asunát, legalábbis feljutni a Világfa tetejére. Itt Kirito-nak sikerül megmentenie Asunát és kijuttatni (nagy nehézségek árán) a való világba, ahol újra együtt lehetnek...

A többit pedig nem árulom el, remélem sikerült kedvet csinálnom ehez a nagyszerű sorozathoz, és minnél többen belekezdtek majd a jövőben.

Új író a láthatáron!~

Csacsi! (Nem kell megijedni, én így köszönök, és nem az állatra gondolok, ez csá egy csi-vel a végén ékezet nélkül :DD)

Mondhatjuk, hogy új szerkesztő vagyok, eddig két barátosném vitte a blogot, én nem voltam itthon, úgyhogy (gondolom, jól gondolom lányok?) ezért nem voltam eddig bent, de most már bent vagyok, úgyhogy lehet örülni, és nevetni!
Láttam, hogy Stefike milyen jellemzést írt magukról, úgyhogy én is valami olyasmit.
(Amúgy igen, nálam Stefike és Timike :DD Nagyon szeretnek érte, én is őket!)
Haj: szőkésbarna,
Szem: világoskék, (amúgy kettő is van, csakhogy kicsit Bábeles Zsófis legyen :DD)
Ja, ha már itt tartunk, név Zsófi. Nem Zsófia, olyat én nem ismerek, én nem a színésznő Kálóczi Zsófia vagyok, én Zsófinak vagyok anyakönyvezve. Timike, Stefike, kedves olvasók, eljutott a tudatotokig?!
Az osztályfőnökünk még 5.-ben nevezett el Zsofo-nak, azóta néhányan úgy is hívnak.
Szerintem vicces vagyok, bár kedves szerkesztő-társaim ezt tagadják (mégis röhögtök, ha valami hülyeséget mondok, ami amúgy sokszor megeesik).
Szeretek: olvasni, animézni, írni, rajzolni, zenét hallgatni (mint minden normális tini, főleg Grenmát!!! *-*), krimiket nézni (nem horrort krimit, bár jöhet horroros krimi is...), viccesnek gondolni magam :DD
Nem szeretem: ha mások megmondják, hogy mit és, hogy csináljak, hogy a szüleim túlzottan is uralkodni akarnak rajtam, a bunkó embereket... még mit is? Ja, hogyha az animékbe meghal a kedvencem >_<
Kedvenc állat: farkasok!!! *-*
Hármónk közül amúgy én vagyok a legfiatalabb, és amint barátosnéim betöltik a következő életévüket, amit én még nem töltöttem be, vénlányok lesznek, (Jé télleg Stefike má vénlány! Lassan Timike is az lesz!) és amint én is betöltöm azt a kort má nem lesznek vénlányok.
Tőlem sok bejegyzésre ne számítsatok, mert hiába imádok beszélni, én eddig csak valamiről írtam, valamit kitaláltam, vagy felhasználtam, nemtudom, milyen lesz most gyakorlatilag naplót írni, de majd,(szerintem) írok ki velem megtörtént vicces dolgokat!
Na, addig is: Csacsi legyen veletek!!!
Semmi rendszerezése nem volt ennek a bemutatkozásnak...

A blog kezdetét veszi

Halihó! ^^

Gondolom sokan nem tudjátok hová is tévedtetek. Ez egy naplóhoz hasonló blog/weblap, amit két tinilány vezet/ír. Ketten együtt.
Az első bejegyzés során megismerkedhettetek barátnőmmel, Timivel, akivel lassan hét éve vagyunk barátnők. Bár az igazat megvallva öt-hatodik osztályban találtunk igazán egymásra, azelőtt csak is-is barátnők voltunk. Ezzel a ténnyel megbarátkozva mesélek tovább.
Mindketten barna hajjal rendelkezünk - nem, nem vagyunk se testvérek, se nem ikrek. Míg neki szép, hosszú, egyenesszálú, egy kis vörössel kevert hajkoronája van, addig nekem váll alatti, rövid barna, ami egy diófa törzsszínének megy el. Timinek barna szempárja, nekem zöldes-barna van. Mindketten rendelkezünk vidámsággal, jószívűek, japán fanok vagyunk. Míg Timi a The Grenma számaival él, én addig beérem a Kpop, Jrock, avagy japán és koreai számokkal, de szívesen hallgatunk mindketten amerikai számokat is. Vagy ami épp megy a tévében, zenelejátszón, youtubon, rádióban. :)
Megvalljuk, leginkább én, hogy youtubon videósokat lesegetünk, akiken jókat lehet nevetni, vagy csak épp mosolyogni egy fárasztó nap után. Ajánlanám luckeY csatornáját, vagy GoodLike-ét, akiken garantált a szórakozás! ;)
Nem mesélnék tovább, mert nem marad akkor semmi a következő bejegyzésre. Csak annyi megosztandó mondanivalóm van, hogy szívesen várjuk a kedves olvasókat, akik kíváncsian olvassák két kamaszkorban sétálgató lány oldalát. Hörcsög voltam, aki a mókuskerékben futkos. :3

Katt: ---> The Grenma - Új hős