Szilveszter

Hát nem tudom, ki ,hogy van vele, de én itthon ülök! :D
Mások buliznak, isznak (én még azt se ><),esetleg hánynak. Ha már hánynak, akkor egy kis versike!:

Ma befogsz rugni mint az szamár
holnap olyan leszel mint lajhár,
 sarokba is csak azért fogsz álni,

hogy kapaszkodva tudjál hányni!

Na szóval, igen, remélem röhögtetek egy jót! :D

Kiskutyám fekszik a lábam alatt, mert fél a tüzijátéktól. Egyem a zuzáját. :(

Uncsitesóm agyon etetett virslivel még így szilveszter előtt, most meg ehetek újra ><, életemben nem ettem még egy hét alatt ennyi virslit!

Egy kanál lencse senkinek sem árt!

Éjfél előtt tessék fogadalmat tenni, s azt az új évben betartani!

Nem lett hosszú ez a bejegyzés, ami tőlem szokatlan, de ettől függetlenül B.Ú.É.K. minden kedves olvasónak!!!

Művészet

Sziasztok. Igen, megint itt vagyok. És most egy művészetekről szóló bejegyzést hoztam nektek. Igazából hozzám csak a rajz része áll „közel”, de azért megpróbálok mindenről írni pár szót. Ugye vannak olyan emberek, akik kicsiben és vannak olyanok is akik nagyba gondolkodnak. Szerintem mindegyik lehet szép, nem számít, hogy nagy vagy kicsi. Számomra a tetoválók is nagy művészek, hisz ahhoz, hogy az legyen a bőrünkön, amit szeretnénk, rengeteg munka és rendkívül nagy tehetség kell tőlük. Én azokat is tisztelem, ilyen szempontból, akik valamilyen szép tárgyat vagy ehhez hasonlókat készítenek el. Szeretem a szép rajzokat és köztük az olyanokat, amelyekben nagy a fantázia. Imádom a graffitiket, persze csak akkor, ha igényesen vannak elkészítve. Az én álláspontom szerint a művészet egy teljesen jó kifejező eszköz. Ehelyett sokan a sablon stílusokat válasszák, mint a páwát, a swaget és az ehhez hasonlókat, amiket a magyarok is sikeresen átvettek, de ez mindegy ez a bejegyzés nem erről szól. Nem tudom, hogy vagytok vele, de én imádom a MŰVÉSZETETT!! :33

Nagyon szépen rajzol :3                                            

Karácsony

Hamarosan karácsony!! És én ennek kifejezettem örülök. Imádom a karácsonyfa illatát, a gyertyák elképesztően szép lángját, a hó hidegségét és a mindenféle karácsonyi illatott, mint például a vanília vagy a fahéj. ^^ Huu, most nagyon felpörögtem. Na, de mindegy ez most egy ilyen bejegyzésem lesz. Sajnos most nincs hó, pedig olyan jó volt tavaly. Mindig mikor mentem haza láttam a hóembereket, amiket a kisgyerekek építettek és az olyan aranyos volt. *__* Nekem alapvetően a kedvenc évszakom a tél. Nem tudom miért, talán azért, mert ilyenkor születtem, ki tudja. Mostanában rákattantam a karácsonyi ruhákra, mint például egy szarvasos pulcsi, vagy gatya. :3

Na és persze a télben a szerelmes lelkek imádnak a fagyöngy vagy éppen a szakadó hó alatt csókolózni. Ez nem célzás voooolt….. Nem tudom, hogy olvassa-e az illető. ;) Az illető lány, senki ne ijedjen meg, nem akarok pasit. És mielőtt valaki félre értené nem vagyok ferdehajlamú sem, csak a szívem még nem az igazi. ˘o˘ 

Na és az új év hallatán mindenki megijed. Talán nem kéne, hisz mindig lesz egy új év, új lehetőségek vagy éppen új ismerősök. Én csak azért nem szeretnék új évet, mert akkor lesz a ballagás, amit nem várok és persze a felvételi is, amitől egyszerűen rettegek. Na, de mindegy vissza a karácsonyhoz. Én szeretem, amikor a család csak úgy leül a karácsonyfa mellé és beszélget, mert az olyan meghitt. Ahogy a karácsonyfán csillognak-villognak a díszek.. *3* IMÁDOM!! Tényleg ez az év legszebb időszaka. <33 

Bakancslista

Nem, nem a filmről van szó, bár nagyban függ tőle ez a bejegyzés.
Egészen kicsi korom óta foglalkoztat a gondolat, mi történik azokkal, akik elmennek.
"-Miért nem megyünk többet a Dédihez?"-kérdeztem 4-5 éves fejjel. Imádtam a dédimamámat, rengeteget jártunk hozzá, amikor kicsi voltam, sok mindenre emlékszek még. Nem tudom miben halt meg. Csak, azt tudom, hogy elment és, ott talán jobb neki.

Mindig is féltem a haláltól. mi a garancia arra, hogy holnap nem halok meg? Vagy akár még ma? Hiába, tudom, hogy egyszer eljön, még nem sikerült megbékélnem a gondolattal.
Mi lesz velem, ha meghalok? Gondolni fognak rám a szeretteim? Esetleg találkozok már rég elment szeretteimmel majd ott fönt? Tényleg van pokol és menny? Miben fogok meghalni? Milyen körülmények között? Álmomban? Balesetben? Ezek azok a dolgok, amiket senki nem tud.
Nem tudom, hogy már éltem-e vagy még nem, de Anya sokat volt kint Németországban. Egy családnál dolgozott, de inkább volt ő is családtag mint alkalmazott. A barátnője és egyben a főnöke autóbalesetben súlyosan megsérült. (Nem tudom a következő részből mennyi az igazság, de én így hallottam.) Az orvosok nem tudták megmenteni, meghalt. Amikor Anyáékat beengedték hozzá a fia az ágy mellett sírt, és könyörgött neki, hogy jöjjön vissza... Felébredt. Azt mondta, ő nem akart visszajönni. Angyalokkal pezsgőzött felhőkön ülve, de hallotta, ahogy a fia sír. Szép történet. De vajon igaz? Ha meghalok én is odakerülök? Fogok érezni valamit? Fogok látni dolgokat? Én szeretek beszélni! Kivel fogok beszélgetni?!
És, mivan, ha valaki előbb megy el mint én? Pont egy éve ezen a napon talán ilyen óratájt álombasírtam magam, mert valaki olyan ment el, akinek nem kellett volna. Még nagyon nem. És nem magától ment el.
Bakancslistát írni nem egy rossz ötlet. Sorbaszedhetem mit akarok megtenni mielőtt eltűnnék.
-Eljutni Japánba.
-Londoni városnézés.
-Egy olyan társat találni, akinek mondhatom azt, "veled még az öregedést is elviselem".
-Sikeres munka.
-Egy gyerek.
-Beszerezni az összes Naruto mangát.
-Jó sok Grenma koncerten akarok részt venni!
-Talán kiadatni egy könyvem.
Ez egy olyan dolog, hogy nem tudhatod mikor jön. 
Olvastam, hogy amelyik ember úgy hal meg, hogy valamit nem tudott befejezni, esetleg erőszak álltal, az nem jut át a... tudjuk hova és két világ közt ragad, amíg nem tudja teljesíteni célját.
Az emberek többsége nem akar meghalni. Mégis, egyszer eljön a pillanat, amikor el kell menni, hogy valaki megszülethessen...