Második nap
~Mikó~
A
hajnali órákban valami furcsa érzésre kaptam fel a fejem.
-
Elnézést. Maga mit csinált az erdőben ilyenkor? – vont kérdőre az aznapi
felügyelő.
-
Én? Csak volt egy kis dolgom. – válaszoltam enyhén mosolyogva.
-
Kérem, mondja el!
-
Hölgyem. Szerintem nem akarja tudni.
-
Szeretném, ha elmondaná a nevét és, hogy miért ment ki hajnalok-hajnalán az
erdőbe.
-
Rendben. Elmondom. – már a röhögés határán voltam, de mivel nem akartam
megrémiszteni, beértem egy mosollyal. – Tudja, hívott a természet.
-
És miért nem a mosdót használta? – kérdezte komolyan, de ennek ellenére láttam,
hogy ő is viccesnek találta.
-
Mert fogalmam sincs, hogy hol van. Kerestem embereket, akik esetleg segíteni
tudtak volna, de nem találtam egy árva lelket sem.
-
Rendben. Hányas faházba is laksz?
-
Elkezdtünk tegeződni? Ez tetszik. - szóltam vissza. – A 85-ös faházban lakom.
-
Nem, nem tegeződünk. – hatásszünet. – Csak én. Mellesleg pont van egy mosdó a
faházatok mellett. – közölte velem a mosdóra mutatva.
-
Oooh…rendben…köszönöm. További szép estét. – mondtam, elindulva a faházunk
felé.
-
Neked is. És legközelebb használd a mosdót. – szólt utánam.
Reggel
még egy atombomba se tudott volna felkelteni, viszont Rin-nek sikerült.
-
Mikó! Reggeli van! Ideje kikelni az ágyból. – szólt be az ablakon.
-
Nem vagyok éhes! – mondtam kómás hangon.
-
Legközelebb csak ebédkor tudsz enni.
-
Nem baj! Menj el!
-
Oké. Viszont a biztonság kedvéért rakok el neked, mert a végén még az lesz a
baj, hogy nincs kaja. További jó punnyadást.
A
napomat délben kezdtem. Ébredés után elmentem fürdeni .Utána elindultam a Nagy
Faház felé, de valaki megállított.
-
Mikó! – kiabált.
A
hangja ismerős volt csak hirtelen nem tudtam, hogy honnan. A legegyszerűbb
mondja annak, hogy kiderítsem a megfordulás volt. Amint megláttam, nem hittem a
szememnek. A bátyám volt az.
-
Zoli. Szia. Mit keresel te itt?- öleltem meg.
-
Itt vagyok felülügyelő. Remélem, örülsz. Most egy jó darabig akkor fogsz látni,
amikor csak akarsz.
-
Ez tényleg király. – hatalmas mosolyt csalt az arcomra.
Egy
kis beszélgetés után beléptem a Nagy Faházba.
-
Mikó! Itt vagyunk!- üvöltött oda Chad. (Ma mindenki üvöltözik?)
Amikor
odaértem Adam egyből belém kötött.
-
Miért nem kötöd össze a hajad? Így nem néz ki jól, bár a raszták alapból nem
szimpatikusak nekem.
-
Szerintem senki sem kényszerít arra, hogy legyél velem jóba vagy szeress, mint
a haverodat. – mondtam karba tett kézzel.
-
Gyerekek! Nyugi van. Nem kell veszekedni. Ez csak egy kis nézeteltérés. Emiatt
nem kell feszültség. – próbálta uralni a helyzetet Rin.
Az
ebéd viszonylag jó volt. Igaz Adam-től egy kicsit elment az étvágyam, de mivel
egész nap nem ettem semmit, (csak egy almát, amit Rin adott) éhes voltam.
Délután kettőtől lehetett programokhoz csatlakozni. Én személy szerint nem
szerettem volna sehova se menni. Ezért kerestem egy deszkás pályát.
Szerencsémre a tábor körül sok sport pálya található.
-
Hello. – köszöntem az ott bandázóknak. – Mikó vagyok. – mutatkoztam be.
-
Én Bence. – nyújtotta a kezét a barna hajú, deszkás srác.
-
Én pedig Hanna. – szólt közbe a kissé alacsony, rózsaszín hajú, rolleres,
nirvanás pólót viselő lány.
-
Ti is táborozók vagytok ? – érdeklődtem.
-
Igen, de a programok többsége nem nekünk való. Ezért kijöttünk ide egy kicsit.
Mármint valószínűleg ez lesz a nap hátralévő részében. – mondta Bence. – És te?
Te is az vagy?
-
Igen. Bár egy kicsit csalódtam a programok miatt. Viszont az, hogy találtam két
magyar embert, akik nagyon jó társaságnak ígérkeznek, feldobta a napom.
A
pályán 8-ig voltam kint. Sokat megtudtam Bencéről és Hannáról. Megbeszéltük,
hogy néha kimegyünk együtt a pályára.
-
Szia. Hát te? Egész nap nem láttalak. Mit csináltál? – érdeklődött Rin.
-
Kint voltam a deszkás pályán. – válaszoltam, majd elmentem fürdeni.
Miután
visszamentem minden cuccomat ledobtam az ágyamra és a ládám felé vettem az
irányt.
-
Mit keresel?
-
Majd megtudod.
10
perc után meg is találtam.
-
Nos, mi az?
-
Nutella. – mutattam be neki, mint valami tv műsorba.
Rin
egy szót sem szólt, csak elmosolyodott és elővet egy dobozt.
-
Na és az mi?- kérdeztem, ezúttal én.
-
Pocky. – közölte.
Kiderült,
hogy egész finom az a cucc. Főleg nutellával. Az este folyamán csak ezt ettük.
Fogalmam sincs, hogyan fért belém annyi édesség. Végülis ez a nap egész jól
alakult.