Egészen a mai napig nem hittem, hogy léteznek csodák...
Kedves fizika tanárunk tavaly óta tanít minket. Szóval másfél éve. Ezalatt a másfél év alatt nem mondta ki a nenemet.
Pl.: Olvassa fel milyenek lettek a dolgozatok. ... 4es, Kálóczi Zsófi 4es...
Az ilyen alkalmakon kívül még nem hallottam tőle a nevem... És ma csoda történt.
Dolgozatot írtunk, én végeztem elsőként, kivittem, leraktam az asztalra (épp egy osztálytársunknak magyarázott), és visszamentem a helyemre várva a további utasításokat...
-Zsófikám!-hangzott a nevem a tanári asztal felől. Döbbenten felnéztem, a tanárnő pedig rám...
Egész eddig az hittem, hogy mégcsak nemis tudja a nevem... Tévedtem.
Na szóval, amíg ő lecseszett, amiért még mindig nem tudom Ohm törvényét, addig én próbáltam felocsúdni a sokkból, miszerint megérte annyit ölelgetni, megtanulta a nevem...
Vagy egyszerűen felolvasta a lapról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése