~Szabad lélek~
A fájdalmamat próbálom átformálni,
valami szebbé, valami jobbá. Próbálok segíteni, vidámságot sugallni. Mindezek
ellenére, amikor egyedül ülök és gondolkozok, csak az jár az eszembe, hogy hogy
lehetek ennyire idióta és naiv. „Nem, nem fogok itthon ülni és siránkozni.”
Megfogtam a kabátom és kimentem a késő esti
téli időbe. Amint kiléptem az ajtón láttam, hogy a hó úgy csillog, mint a gyémánt.
Csodaszép látvány volt. De én nem ezért jöttem ki, hanem azért, hogy felejtsek,
ami nem megy, hisz bárhova nézek, mindenhol egy szerelmes pár sétál kézen
fogva, ami tényleg nagyon aranyos, de nekem valahogy nem erre van szükségem.
Csak bolyongtam, bolyongtam, és bolyongtam…..
Tea, süti, könyv és zene. Teljesen megfelelő figyelem elterelési módszer. Mármint nem annyira, sőt… Amikor olvasol, rengeteg gondolat fut át az agyadon, amin, még ha nem is akarsz, de elgondolkozol. Gondolsz rá, a tetteidre, az életedre, a szavaira…. Nem tudod kiverni a fejedből, hisz teljes szívedből szereted. És, ha lenne, egy kívánságod biztos nem azt kívánnád, hogy legyen a tiéd, hanem azt, hogy bárcsak ne szeretnéd ennyire.
~Nem tudom miért volt ilyen fura ez a bejegyzés, de remélem, hogy valamennyire tetszett nektek. Ez igazából csak egy kis gondolatom volt, amit szerettem volna leírni és gondoltam a blog erre tökéletes lesz.~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése