Mai gondolkodás & Versek

Igen, tudom. Most is (, mint mindig) egy furcsa bejegyzést hozok, hisz most ez például két témáról fog szólni. Amolyan kettő az egyben.

Akkor vágjunk bele. Az első téma, ami az eszembe jutott az a mai tinik viselkedése, gondolkozása és tetteiknek okaik. Sokan vannak olyanok, akik szimplán beképzeltek és ezért ki vannak éhezve a figyelemre. Na, én ezt a kategóriát egyenesen utálom. Hogy lehet valaki ilyen? Soha nem bírtam és ahogy elnézem a jövőmet nem is fogom bírni felfogni, hogy sokan miért ilyenek. Attól pedig egyenesen undorodom, amikor beszélek például én valakivel és erre odajön valaki és elkezdi mondani a saját mondani valóját. Nekem ilyenkor nincs más teendőm, mint fogni magam és elmenni. Mert akármennyit is vagyok vele az túl sok. Ez volt az egyik kategória. A másik az, aki csöndben várja, hogy valaki hozzá szóljon vagy felfigyeljen rá. Én sokkal jobban szeretem az ilyen embereket. Tudom, hogy ez sem a legjobb megoldás, de az előzőnél 100x jobb. Igazából én ezt a témát nem is akarom túl ragozni, mert felesleges. Mindenkinek megvan erről a saját véleménye, szóval ezt a témát hanyagolom.

A következő a versek. Nem tudom mi van velem mostanában, de egyre jobban szeretem a verseket. Lehet, hogy egyrészt az osztályfőnökömnek köszönhetem, mert vele tényleg sokat megismertem és ezzel együtt meg is szerettem. Szerintem nagyon jó az, hogy a költő pár szóval ki tudja fejteni az érzéseit és az akkori hangulatát. Például ez milyen szép.:

„Már vénülő kezemmel

 Fogom meg a kezedet,

 Már vénülő szememmel

 Őrizem a szemedet.

 Világok pusztulásán

 Ősi vad, kit rettenet

 Űz, érkeztem meg hozzád

 S várok riadtan veled.

 Már vénülő kezemmel

 Fogom meg a kezedet,

 Már vénülő szememmel

 Őrizem a szemedet.

 Nem tudom, miért, meddig

 Maradok meg még neked,

 De a kezedet fogom

 S őrizem a szemedet.”

Ady Endre- Őrizem a szemedet

Ez az egyik kedvenc versem, mert –nem hosszú

                                                       - nincs benne semmi túlzás

                                                       -  , de ezek ellenére tökéletesen kimutatja a költő érzéseit.

A másikat szintén imádom.:

„Szeretlek, mint anyját a gyermek,

 mint mélyüket a hallgatag vermek,

 szeretlek, mint a fényt a termek,

 mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

 Szeretlek, mint élni szeretnek

 halandók, amíg meg nem halnak.

 Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,

 őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.

 Elmémbe, mint a fémbe a savak,

 ösztöneimmel belemartalak,

 te kedves, szép alak,

 lényed ott minden lényeget kitölt.

 A pillanatok zörögve elvonulnak,

 de te némán ülsz fülemben.

 Csillagok gyúlnak és lehullnak,

 de te megálltál szememben.

 Ízed, miként a barlangban a csend,

 számban kihűlve leng

 s a vizes poháron kezed,

 rajta a finom erezet,

 föl-földereng.”

 József Attila. Óda 2.

Az ilyen versekre nincsenek szavak. Csak imádni lehet őket.:)